A Szűzanyát ünnepelték
Szűz Mária mennybevételének ünnepén búcsúját ünnepelte a túrterebesi katolikus közösség.
A templom kertjében, szabadtéri oltárnál mutatták be a legszentebb áldozatot Túrterebesen Nagyboldogasszony ünnepén, szerdán délelőtt tizenegy órától. A templom búcsújára hazaérkeztek a messze elszármazottak, az óhazába visszatelepült sváb testvérek, de az összetartás és egység képét adta a helyi katolikus közösség is, amely nagy számban vett részt a szertartáson, megtöltve a templom udvarát és a környező területet. Az ünnep kettős jelentőségű volt, hiszen a híveka búcsú mellett a felújított toronyórának is örülhettek.
Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök, a szentmise főcelebránsa, bevezetőjében a nagy ősök előtt tisztelgett, emlékükkel bátorítva a település jelenkori lakóit: „Az idén van 300 éve annak, hogy őseink első csoportjai elindultak az ó-hazából és megérkeztek Nagykároly vidékére. Ennek a honfoglalásnak, melyet jobb új haza találásnak nevezni, köszönhetjük egyházmegyénket, mert általuk lett katolikus jelenlét ezen a vidéken. De köszönhetjük a sok-sok példamutató, szorgos és szerető ősünket, szüleinket, nagyszüleinket, déd-szüleinket, akik életükkel és munkásságukkal elismerést és megbecsülést vívtak ki maguknak és utódaiknak. Köszönhetjük továbbá a hősöket és szenteket, akik vérüket és életüket adták ezért az új hazáért, mint honvédő katonák, vagy meghurcolt áldozatok, a deportáltak ezrei, vagy éppenséggel a kommunizmus áldozatai, mint Boldog Scheffler János vértanú püspökünk. Köszönet és hála nekik!
Persze, a legnagyobb köszönet és hála Isten után titeket illet kedves híveim, akik ma is itthon vagytok e tájon, és vállaljátok a mustármag reményét, hogy újra naggyá növünk. Ti vagytok egyházmegyénk reménye és jövője. A Boldogságos Szűzanya oltalmába és szeretetébe ajánllak benneteket. De titeket is olykor-olykor hazalátogató kedves Testvéreim, mert így volt ez hajdanán és legyen így ma is: Szűz Mária szeretete minket összeköt. Ne feledjétek szülőfalunk testestől-lelkestől égbe vett Máriáját, aki az égi hazába akar elvezetni mindnyájunkat. Misszió évünk legszebb célkitűzése ez: aki már megtalálta az égbe vezető utat, segítsen másokat is eljutni Mária által Jézushoz, az örök életre."
A szentbeszédet Ft. Kinczel István, a felsővisói Szent Anna egyházközösség plébánosa mondta, a toronyóra felújításának befejezése apropóján az idő múlására figyelve: „Nagy gondunk az, hogy repül fölöttünk az idő és nem tudjuk ellenőrizni. A toronyórának valamikor kettős szerepe volt, gyakorlati és jelképes. Hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy régen ez előbbi volt fontosabb, a pontos idő mutatása, mert az embereknek régen nem volt karórájuk. Ezzel szemben ma mindenkinek van órája, vagy olyan technikai eszköze, amely mutatja a pontos időt. A toronyóra gyakorlati szerepe háttérbe szorul, és felerősödik jelképes szerepe, mellyel az idő múlására hívja fel a figyelmet. Figyelmeztet bennünket, hogy telik az idő, talán sok lehetőséget elszalasztottunk, de még van időnk az újabbakat kihasználni. A jóra vezető alkalmakra kell gondolnunk, azokat keresnünk és kihasználnunk."
Kinczel atya elmondta, az idő feszültséget teremt az életünkben: „Életünk itt a Földön időhöz kötött, ritmust követ. Gondoljunk csak a születésre, a házasságra, a halálra. Az idő teher a számunkra, szorítása feszültséget okoz az életünkben. Szeretnénk szabadulni ettől, de bármennyire is furcsának tűnik, amikor erre vágyunk, nem mást akarunk, mint, hogy elérkezzen a földi életünk vége. Hiszen a halál jelent szabadulást az idő nyomásából, a halál után, hitünk szerint következik az örökkévalóság, melyben nincs idő. Jézus sokszor beszélt az örök életről, és a feltámadásról. A mai ünnepnek, Mária mennybevételének a központi témája szintén a feltámadás, az örök élet. (...) Ő Isten szeretetéből kapta emberi életének kezdetét és az adta meg a végét is. Szeplőtelenül fogantatott, az eredeti bűntől mentesen, halála után pedig fölvétetett a Mennybe, mielőtt még testét romlás érte volna. Mária elszenderült, nekünk viszont szembesülnünk kell majd a halál fájdalmával, keserűségével, az eredeti bűn következményeivel. Nem csupán kenyerünket kell verejtékkel megszereznünk, betegségben kell szenvednünk, meg kell halnunk, hanem ezek mellett meg kell vívnunk életünkben a jó és a rossz harcát is. Ezt a feszültséget tudatosan kell, hogy vállaljuk. (...) Jézus Krisztus mondta, hogy aki követni akarja Őt, az nap, mint nap vegye fel a keresztjét. Ugyanígy azt is mondhatta volna, hogy aki követni akarja Őt, az vállalja a feszültséget életében minden nap."
Az áldozás után Ft. Ilyés Csaba ugocsai esperes megköszönte a Püspök atyának a búcsúmise bemutatását, Ft. Kinczel István felsővisói plébánosnak a szentbeszédet, a paptestvéreknek a koncelebrálást, a helyi és a zarándok híveknek a jelenlétet, a túrterebesi fúvós zenekarnak a közreműködést, és mindenkinek a segítséget az előkészületekben és lebonyolításban.
Ezt követően szólt öröméről, és a településhez való ragaszkodásáról Dr. Agárdy Miklós, aki Nm. Ft. Schönberger Jenő püspökkel közösen támogatta a toronyóra felújítását, majd a Püspök atya megáldotta az órát.
Az áldás momentuma előtt emlékeztetett: „Az óra az ember legnagyobb ellensége, mert figyelmezteti az idő múlására. Figyeljünk oda életünkre, és ne engedjük, hogy az idő múljon, hanem inkább teljen számunkra! Ami elmúlik tőlünk, azzal megrabol, megrövidít bennünket az élet, de ha telik az idő, akkor gazdagodunk."
A szertartás végén a hívek közösen elmondták a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges imákat, majd elénekelték a himnuszokat.
